Öh, enyhén ittas vagyok, szóval megpróbálok röviden és tömören fogalmazni. Tegnapelőtt óta OTTHON vagyok - csütörtökön érkeztem Pestre, délelőtt tizenegykor, ahogy tervezve volt - és az utóbbi két napban többet voltam részeg, mint józan.

Noha hétfőig nem tudom a kis valutáimat felváltani, azért boldog vagyok. A mai este kipróbáltam egy új helyet a városban, ami az utóbbi négy hónap egyik napján nyílt és hát.. elég sok ismerős volt ott. Lényegében csak annyit mondanék, hogy holnap egy találkozó - hármasban, de ketten vagyunk a lényeg a kedves pultos lánnyal a szintén új helyről -, hétfőn egy randi és nem tudom, hogy melyikük legyen. Remek érzés otthon lenni.

Egyelöre legalabbis.

Ma reggel fél nyolckor kezdtem, mert a chef der service az utolso pillanatban megkért, hogy felügyeljem a reggeli pékaru szallitmanyt, ami akkor ért be. Nem volt hozza sok kedvem ugyan, de igent mondtam, holott elméletileg nyolckor kellett volna kezdenem. A reggeliztetést csak ketten csinaltuk, mivel ma mar joval kevesebb vendégünk volt. Eközben a többiek folytattak a szezon végi nagytakaritast, amit mar tegnap elkezdtünk.

A tervezett hat ora helyett mar négykor befejeztük a melot és onnantol a Zongora-barban boroztunk és atbeszéltük az egész téli szezont meg azt, hogy mekkora jo lesz nyaron. A chef der service-nek ugyanis sikerült rabeszélnie az igazgatot, hogy megéri két és fél honapra is alkalmazni valakit a nyarra, igy miutan ma megkaptam kapéban az aprilisi fizetésemet - a jo kis kifizetett tulorakkal együtt, amiknek a mennyiségét olvasva ugy néztem, mint macska a naptaron - ma alairtam a nyarra szolo szerzödést. Junius tizenötödikén lesz az elsö munkanapom, augusztus utolso napjan pedig az utolso.

Remek most a légkör a hotelben. Nem tudom, hogy ez azért van, mert csak tizenöten vagyunk az épületben, vagy azért, mert az összes vendég elutazott - na jo, valoszinüleg az utobbi miatt -, de remek érzés most itt lenni. A hatunk mögött a szezon, a vilaggazdasagi forum, rocklegendak, sztarszinészek, zsido esküvök és olyan rendezvények, amiktöl csak vért nem izzadtunk, de egyébként még a belünk is tavozott a börünkön keresztül és innentöl nincs mas, mint kivarni a nyari szezont.

Jo lesz, szép lesz, pörgös lesz. A legjobb az egészben, hogy a mostani szam helyett - harminchat - csak olyan tizen-tizenöten leszünk nyaron felszolgalok. Akkora stressz fogja körüljarni a helyet sokszor, hogy a kés megakad töle a levegöben, az szent.. de még igy is azt kell, hogy mondjam: alig varom.

Franc se gondolta volna, hogy ennyire a szivemhez fog nöni ez a hotel. Emlékszem, amikor decemberben elöször jöttem fel a felvonoval - amit azota vagy szazszor hasznaltam. Végigvonszoltam a holmimat a hosszu recepciohoz vezetö kinti folyoson, ahol egyszer részegen seggre estem, mert nem tudtam, hogy nappal sütött a nap és tiszta jég volt minden. Amikor becsekkoltam a recepcion egy szemüveges sracnal és egy rokonszenves mosolygos lanynal - a sraccal jo haverok lettünk azota, a csajrol pedig kiderült, hogy végtelenül ostoba.

Nagyon jo kis tél volt ez, röhögve fogok visszaemlékezni a legtöbb eseményre, amit ebben az orszagban megéltem. A jo kis pialasok a dohanyzoban, a születésnapi bulik, a bar szétverése, a hotel harom hülye macskaja.. csak néhany dolog, ami melegséggel tölti el a szivemet. Igazan kar lenne, ha nem jöhetnék vissza a nyarra. A föpincér még mindig probalkozik, de az igazgato még mindig nem mondott igent.. még van egy kis idö, szoval akar még akarmi is lehet.

Amiota elkezdett olvadni a ho, teljesen megvaltozott minden. Több, mint harom honapon at mast sem lattunk, mint fehér fakat, fehér utakat és fehér hegyeket. Komolyan, még az almaim is fehérek voltak. Most, hogy egyre több a barna - a zöld azért még messze van, most még el van rohadva minden - mindenki kezd feléledni. A téli szezon alatt mindenki hibernalva volt lelkileg, most viszont mindenkibe visszatér az élet.

Fura, de épp most, hogy végre husz fok környékén van az idö, faztunk meg többen is. Naponta vagy husz csésze teat iszok meg, de csak annyi valtozott, hogy a torkom mar nem faj - ami valoszinüleg a méznek köszönhetö. Annyira viszont nem érdekel. Ezt a maradék tizenharom napot mar fél labon allva is kibirjuk. Lesz egy-két nagyobb esemény, mint példaul a 210 fös zsido esküvö meg valami autos konferencia, amugy pedig dögrovas fogja jellemezni a helyet. Tegnap példaul mar csak negyvenkét vacsorazonk volt a hotelban. Az egy honappal ezelötti 190-200-hoz képest ez azért lassuk be: elég nagy valtozas.

Mar csak tizenharom nap.. hihetetlen. Harom és fél honapja vagyok itt. Harom és fél honapja nem lattam senkit az ismeröseim közül, nem hallottam senkinek a hangjat a csaladombol és harom és fél honapja nem aludtam együtt a kutyammal. Talan pont az a kis dög hianyzik a legjobban.

Jut eszembe, tegnap volt megint egy érdekes beszélgetésem a fönökömmel. Ujra felhozta a nyari szezont, hogy mennyire lenne kedvem hozza. Megint elmondtam neki, hogy csak két és fél honapot lehetnék itt, amire azt valaszolta: inkabb legyen egy jo munkaerönk két és fél honapig, mint egy szar egész szezon alatt. Nagy esélye van annak, hogy a nyarat is itt fogom eltölteni.